Nos, kezdjük, akkor a feketelevessel! Elbuktunk! Elbuktunk, mint már annyiszor! De nem is ez a legfájóbb, hanem az, hogy most meg akarjuk magyarázni, mint impotens férj a nászéjszakán, „hogy azért puha, hogy ne fájjon!” Azt kell mondjam, hogy már Gyurcsányi „magaslatokba” emelkedik ez az elkúrás!
Az alábbi írás egy kitalált történek, ha a benne lévő szereplők nevei, a párbeszédek netán hasonlítanak a valós események az kizárólag a véletlen műve. Nézzük!

1.    Megalakul az Orbán kormány. Orbán terve! Kiszaladni Brüsszelbe, örömmel bejelenteni, hogy győztünk, ráadásul 2/3-dal. Engedélyt kérni a pénzvilág által irányított EU-s politikusoktól (pl. Barroso), hogy engedjék, hogy a hiány elengedhessük 7-8%-ra, magyarul tovább eladósíthassuk az országot, mert 8 év ellenzékből sokat ígértünk! (Az első pofon, koki, saller! Lesz még több is csak ellentétben a miniszterelnök állításával nem mi adjuk, hanem mi kapjuk.) Szóval a válasz nem. Tartani kell a 3,8% hiányt!

Barroso adja az első sallert. Nem lehet a Fidesznek sem költekezni. Orbán vérig sértődik!

2.    Orbán hazatántorog! De hamar magához tér! Őrjöng, szétveti a düh! - Ez kell nektek, rendben megkapjátok! - Azonnal bejelenti az egykulcsos adórendszert, ezzel szétveri a következő évekre a költségvetés alapjait. A szegényeket kisemmizi, a gazdagoknak odaad. A vak is látja, hogy ettől nem lesz gazdasági fellendülés. Mindenki pislog, még a Fideszen belül is nagy a tanácstalanság, de senki nem mer szólni! Ijesztő, mindenki félti a seggét! A vezér kimondta, és SENKI sem mer ellentmondani! A propaganda beindul, Szíjjártó naponta 20-szor elmondja, és a hívek elhiszik. Nem számolnak, nem gondolkodnak, hisznek. Tőlük veszi el a pénzt, de ők hisznek. De jaj! A költségvetés így összeomlik! - Nem baj sziszeg Orbán a foga között, akkor is megcsináljuk, csak azért is, megaláztatok ENGEM! BANKADÓ! És nyíltan nekizavarja a magyar népet a furkósbotokkal, a tankoknak. Épeszű ember tudja, hogy mi a vége. Halál! De ki fog meghalni? Orbán? Nem, ő nincs a csatatéren. Ő nem Napóleon. Ő inkább jól kiépített bunkerből irányít, az ő megélhetése már élete végéig biztosított. Harcoljon csak az egyszeri devizahiteles magyar!

Arccal a csontvázak felé! A csontvázcsata megnyerése.

3.    Matolcsy jelenti, hogy nem elég a bankadó, csontvázakat ugyan nem találnak, de akkor sem elég. Orbán megkérdi: - Gyuri, ötlet? – Hát lehetne válságadó, a többieknek. – Jó csináljuk holnaptól! - A következmény a senki nem jár rosszabbul magyarság bólogat. Elhiszi, hogy a bankok nem hárítják át az adót, és az áruházak sem. Igaz, hogy a benzin ára az egekben, az élelmiszer és minden meredeken emelkedik, de nem a vezér miatt, biztos más az oka. Hiszünk!

4.    Matolcsy újra szalad! Kopp-kopp. - Mi van már megint? – Viktor, még mindig kevés a pénz, nem tudjuk tartani a hiányt! – Hogy a fenébe már? – Nem tudom, - áll a kezében egy zsebszámológéppel Matolcsy. – Mit javasolsz Gyuri? – Matolcsy felderül: - Mi lenne, ha nem utalnánk a magánnyugíjpénztáraknak, mondjuk 14 hónapig? – Abból botrány lesz, kimennek az emberek az utcára, és el akarnak engem zavarni - feleli Viktor. – Nem biztos az! - veti közbe Laci elnök. Most mi vagyunk hatalmon. Nem lesz, aki megszervezze őket, és a nyuggerek nem mozdulnak könnyen. – Orbán töpreng – Na, jó csináljuk, aztán meglátjuk mi lesz…… Egy hét múlva tanácskozás. Viktor kérdi a felderítést - Mi a helyzet, hányan vannak az utcán tüntetni? Pintér jelenti, hogy meglepő, de senki, mindenki dolgozik, mert semmi pénzük nincs az embereknek, hála a devizahiteleseknek, és harmad és másodállásban güriznek, nincs idejük tüntetni. Orbán megnyugszik. Matolcsy jelentkezik. – Mond Gyuri! – és Gyuri mondja. – Arra gondoltam, ha ennyire nincs tiltakozás, mi lenne, ha lenyúlnánk az egész magánnyugdíjat? Abból újjáépíthetnénk az országot! – Nagyszerű! Helyeselnek a vazallusok. – De ne az országra költsük, hanem betonozzuk be magunkat 30 évre, és ha már megkötünk majd, akkor rendbe hozzuk az országot.

3000 milliárdból már lehet gazdálkodni! Jó ötlet volt a nyugdíjvagyon!

Addig MOL és RÁBA részvény veszünk. Ki kell alakítani az új tulajdonos réteget. Várom az ötleteket! A Selmeczi Gabit küldjétek ki, a Szíjjártó mellé a sajtónak és mosolyogjon. Legyen, mondjuk nyugdíjvédelmi kormánybiztos. Hogy ne érje, szó a ház elejét kell egy fedő sztori, mert a növekedés nem jött be. Ötletek? – Mi lenne, ha most az adósság ellen küzdenénk. A pénz egy részét még be is dobnánk a törlesztésbe? – Nem jó, mert úgyis leértékelik a forintot és akkor semmi értelme az egésznek. – Nem baj csináljuk, megvan! Gazdasági szabadságharc, ez jó, ez tetszik..! Figyelem szokás szerint a szocik az ellenségek, tessék mindenkit bizottság elé citálni, ki adósította el az országot. Tessék folymatosan emútnyócévezni! Amíg a nép ezen csámcsog, addig, jöjjön a MOL és a RÁBA pakett. Ja és Gyuri, az IMF-t meg kipateroltuk! Ez is a szabadságharc része! Na, munkára!

5.    Pár hónappal később, taktikai megbeszélés. Mi újság, kérem a hangulatjelentést! Mi ez! – Anti, mi ez itt! Itt az áll, hogy zúgolódás van a devizahitelek körül. Nem megmondtam, hogy minden nap menjen le egy riport Ócsáról. – De főnök! Nem ez a baj, a nép nem lázad, bíznak benned bevették „a senkit sem hagyunk az út szélén dumádat”! Gratulálok! – Akkor mi a baj? - Hát tudod, a frakcióban vannak többen, akiknek van devizahitelük és azt mondják nem ezt ígértük, a megyékben és a pártapparátusban is sokan susmognak, ráadásul a támogatóink is jelentkeztek. Mit tegyünk? – A Jani majd kitalálja! Jani! Ötlet? – Hm, talán ha adnánk lehetőséget egy végtörlesztésre 180-as CHF-en? – Ez jó, de mi lesz az árfolyam különbözettel? – Majd a bankok lenyelik! Örüljenek, hogy nem tesszük kötelezővé az átváltást mindenkinek. – És mi lesz a néppel?

Ezzel a forint még tovább fog esni és ők még rosszabb helyzetbe fognak kerülni. – Mondjuk azt, hogy bárki törleszthet, megtakarításból, nekik úgy sincs, de majd beveszik ezt is, főleg ha te mondod főnök. Benned bíznak! – Na, rendben, de akkor tényleg olyan választási törvény kell, hogy nehogy kikapjunk 2014-ben, hogy áll a Zsolti a határon túli magyarokkal? Nyomja meg, kellenek a szavazataik, mert ők nem érzik az itteni megszorításokat. Ígérjetek meg nekik mindent! Szíjjártó meg mondja csak tovább, IMF ki, szabadságharc, emútnyócév, stb. Majd én is besegítek a héten.

6.    Hétfő, Matolcsy újra szalad. - Főnök baj van! – Na, ne má, megint! – Ja, képzeld, le akarnak minősíteni minket! A forint mélyrepülésben a tőzsde beszakadt, nem veszik az államkötvényt! – És a kínaiak? – Eddig is csak ők vették, de már elfogyott az azt pénz, amiben megegyeztünk. Mi legyen főnök? – Viktornak eszébe jut a brüsszeli megalázás, a sok koki és saller, amit kapott. – Nem teszünk semmit sem várunk, a kommunikáció marad.

7.    Csütörtök. Matolcsy lihegve száguld, és szinte betör a szobába. – Árulás főnök! Itt a fax! Holnap leminősítenek! – A főnök arca elszürkül – Következmények? – Matolcsy fakó hangon sorolja: - 350-400 forintos euro, 300-as CHF, azonnali 3-4% jegybanki kamatemelés, infláció, összeomlás. – Puff! Biztos a holnapi leminősítés? – Igen, egyelőre egy jelezte, de a többi is lépni fog. – Ötlet? – Csak az IMF segíthet! – De hát eddig azt mondtuk, hogy ha ők vissza, akkor mi el. – Megoldjuk, kikommunikáljuk. - Muszáj, főnök, ezt már nem viselnék el az emberek, nem vállalok garanciát az utcán – veti közbe Sándor a háttérből. – Rendben, jelentsd be! – hajtja le a fejét a vezér, de még ma, most azonnal. – De, hát még nem is hívtuk fel az IMF-t és az EU-t! – Majd felhívod őket holnap reggel, Szíjjártó és én lekommunikáljuk.

8.    Két nap múlva. – Óriási szerencsénk van! Sikerült, bár Szíjjártó a sokk hatására megkukult és nem tudtuk kiküldeni a sajtó elé, pár hétig használhatatlan lesz, most dolgoznak rajta a szakemberek. – De Giro-Szász elég jó volt és Kósa is beugrott. Érthetetlen, hogy milyen birka ez a nép, semmi tüntetés. Hiába nem mi vagyunk ellenzékben, egy jó kis tüntetést is meg kell rendesen szervezni. Most már biztos, hogy újra nyerünk 2014-ben is. – De főnök, mi lesz a Parlamentben? – Ugyan szembe röhögjük őket. Ne feledd a csatát megnyertük!

Forrás itt!