|
Vörösmarty Mihály A VÉN CIGÁNY2011.05.28. 20:42, megkeranepmozgalom
FIROSZ - Fiatal Romák Országos Szövetsége
1971.
A ROMASÁG
A Londonban, 1971. április 8-12. között tartott Első Roma Világkongresszuson az ott jelenlévő, különböző cigány népcsoportokhoz tartozó küldöttek konszenzussal elfogadták, hogy a világ összes cigány származású emberének közös és hivatalos elnevezése attól kezdve a rom többesszámú alakja, azaz a roma legyen. Így a romák elnevezés a cigány népcsoportokhoz tartozó emberek közösségét jelenti. A roma elnevezés a különböző nyelvű és szokású, de hagyományos cigány kultúrájú és a befogadó ország többi lakosától (a "nem-romáktól") erősen eltérő, sok esetben szándékosan elhatárolódó valamennyi cigány emberre használatos. Azonos etnikumnak eredetileg csak a nem-romák tartották őket, azonban a többségi társadalom kultúrájához igazodva újabban a cigányok között is egyre többen kezdenek egységes népben, nemzetben gondolkodni.
A CIGÁNY
NÉPCSOPORT
A cigány népcsoportok az egész világon szétszóródott, egymással rokon indiai származású népek, népcsoportok, diaszpórák, akik magukat cigánynak vagy romának tekintik, és egymást is kölcsönösen cigánynak, romának ismerik el. A cigány elnevezés a görög atsziganosz szóra vezethető vissza, amelynek egykori jelentése "érinthetetlen" volt. Nem sorolandók ide azok a csoportok, amelyeket nem cigány környezetük - kellő ismeret hiányában, tévesen - cigánynak tart, de sem önmagukat nem tekintik cigánynak, sem más- cigány csoportok nem tekintik őket annak (pl. yenis, Irish travellers, Scottish travellers stb.); szintén nem cigányok a latin-amerikai meszticek, akikre bőrszínük és hasonló vonásaik miatt gyakran használják ezt az általánosítást.
A cigányság esetében a népcsoportok definiálásának nincs egységes kialakult kritériumrendszere.
1991. A FIROSZ
MEGALAPÍTÁSA
l
A szervezet által használt név:
Fiatal Romák Országos Szövetsége
rövidített név: FIROSZ
Feltöltés alatt...
Farkas László
a FIROSZ elnöke
Tiszabura pogármestere
2010. évi választási anyaga:
Ismét jelöltetem magam FIROSZ-os képviselőtársaimmal...
tovább >>
Vörösmarty Mihály
A VÉN CIGÁNY
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.
Vörösmarty Mihály
Húsvét előtt című kötet
Szentkirály - Nyék
1854. július-augusztus
| |