A társadalmi mozgalom annak a véleményének adott hangot, hogy a bankokkal kötött kiegyezés a devizahitel-probléma átfogó megoldását elodázó igazságtalan részmegoldás.

     A megállapodás árát jórészt az adófizetők pénzéből akarják fedezni, ahelyett, hogy a bankokat köteleznék a csalárd módon beszedett pénzek megtérítésére, azaz beszámítására a tőketartozásba az adósságállomány csökkentése érdekében. A közpénzből történő kárenyhítés segíthet ugyan sok devizahitelesen, de csak annak árán, hogy anyagi erőt von el az ország talpra állításától. Ezt támasztja alá, hogy a megállapodás „növekedési paktum” néven megismert fejezete semmilyen konkrét kötelezettséget sem ró a bankokra arra vonatkozóan, hogy növekedési pályára állítsák a magyar nemzetgazdaságot, kivegyék részüket a kormány egy millió új munkahely megteremtésére irányuló programjának megvalósításából, véget vessenek a megélhetési válságnak és milliók elszegényedésének. A bankokkal kötött kiegyezés az eladósodottság tartós fennmaradásának kedvez. A hitelfelvevőknek csak egy része fog tudni élni a felkínált lehetőséggel, nagy részük viszont nem fog tudni megszabadulni az adós-rabszolgaság alól, mert nem fogja tudni teljesíteni a kiegyezésben rögzített feltételeket.

      A megállapodásból kitűnik, hogy a bankok többszörösen is csökkenthetik adóbefizetéseiket, különböző jóváírásokkal és elszámolásokkal mentesülhetnek a rájuk rótt terhek nagy része alól. Emiatt megtévesztő az állítás, miszerint a mentőcsomag árát az állam csak 1/3 részben vállalná magára. A végtörlesztés időbeni korlátozása és banki elbíráláshoz kötése is a bankoknak kedvez.  

     Az állam és a bankszféra megállapodásában egyetlen szó sem esik a lakhatási jogról, semmi kötelezettséget sem ró a hitelezőkre az élethez való legalapvetőbb emberi jog ezzel kapcsolatos érvényesítésére. Nem ad választ arra, hogy megmarad-e a tartozása annak, akinek árverezett ingatlanja nem fedezi a tartozás összegét. A Magyar Szociális Fórum ezzel kapcsolatban is megkerülhetetlennek tartja a hitelezők jogi felelősségét, hiszen az ügyfél semmilyen szerepet sem játszott a jelzálogba bocsátott ingatlan értékének megállapításában, az értékbecslést a bank végeztette el.

     A bankokkal kötött megállapodás nem teszi lehetővé, hogy a Nemzeti Eszközkezelő adósságkezeléssel foglalkozzon, ne pedig ingatlankezeléssel.

     A megállapodás sorsa is kérdéses amiatt, hogy a Magyar Nemzeti Bank – pénteki bejelentése szerint – csak abban az esetben ad devizát a hitelek konvertálására, ha állami garanciát kap a deviza pótlására. Ez a garancia vélhetően a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió hiteléből származna, de ennek a kölcsönnek a folyósítása egyebek között függ magának a deviza-hitelproblémának a rendezési módjától.

     A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal továbbra is abban látja feltárulni az átfogó megoldás lehetőségét, hogy a hitelezők térítsék meg a hitelezetteknek okozott kárt, és írják jóvá az összeget a tőketartozáson. Az állam szerepe megkerülhetetlen ennek elérésében, hiszen kötelessége volna közérdekű keresetet indítani megkárosított állampolgárainak védelmében, de a szerződések semmissé nyilvánítását, az eredeti állapot helyreállítását, és a maradék adósság részletekben történő törlesztését bírósági úton is el lehet érni.+++