Mint korábban is írtam volt,az uniós országokban az érdekképviseletiségnek komoly kultúrája van.A skandináv modellben a svédek,norvégok és dánok körében legalább nyolcvan százalékos a dolgozók szakszervezeti lefedettsége.A forradalom hazájában,Franciaországban pedig ugyan ez az arány jóval kisebb,ám a civil társadalom és a demokratikus közvélemény szinte minden esetben egy emberként áll ki azon szakszervezetek mellett,amelyek a dolgozók tiltakozását szervezték.És ami a legfontosabb:itt a melósok felfogása is kissé másabb,mint itthon,ott tudniiillik a legkisebb sérelem is bőven sok lehet ahhoz,hogy máris lebénuljon az ország-ugyanez magyarhonról sajnos nem mondható el,azaz helyesbítek:úgy tűnik,ezidáig nem volt elmondható.A melós mindent elvisel.Mert kénytelen.Kénytelen elviselni akár azt is,ha nem jelentik be,vagy csak kevesebb órára jelentik be.Kénytelen elviselni,hogy egy sor helyen még érdekvédelmi lefedettsége nincs,ha meg egyáltalán eljut egy munkaügyi keresetig,ma már neki kell minden petákot állnia a per során-nade ugyan miből.
A melós kénytelen elviselni,hogy ki van szolgáltatva.El kell fogadnia,hogy a jövőben se túlórapótlék,se adójóváírás,se délutáni pótlék nem lesz,a bérét pedig amúgyis befagyasztják.Kevesebbet visz haza,így ennek megfelelő lesz az az összeg is,amiből gazdálkodhat.De hát sajnos ez van,mondják sokan,tudniillik magyarhont és a volt szocialistatérséget olyan pályára állították,ahol az emberek atomokra hullottak szét.Mindeki kiszolgáltatottá vált és ha se önmagát,se családját nem akarta éhenhalni látni,kénytelen lett mindenbe belemenni.Csak munka legyen.Munka és normális,emberhez méltó élet.Mert lassan már az sincs.Rengetegen szinte közüzemi számlákat se tudnak fizetni és sokakat tesznek hajléktalanná a szolgáltatók vagy a bankok behajtói,akik kilakoltatják akár otthonukból is a szegény embereket.Pesze ha még nem is történik meg,olyan házban élni képtelenség,amelyből a villany és a fűtés is,a gáz is ki van kapcsolva.De emellett rengeteg olyan pályakezdő fiatal van,aki kénytelen lesz külhonban megélni,miután tudását és iparkodását.tehetségét éppúgy nem méltányolják,ahogy a Horthy-rendszer se támogatta Kodályt és Bartókot.Egy hónapokkal ezelőtti felmérés pedig arról tájékoztatott,hogy a tizenévesek csaknem nyolcvan százaléka külföldön és nem itthon képzeli el jövőjét.

Mit lehet várni ezek után?Könnyen előfordulhat,hogy nem is egy ágazat csatlakozni fog a tüntetéshez,sőt egyszerű hétköznapi emberk egyre gyarapodó sokasága is támogatásáról fogja biztosítani a demonstrálókat.Mint említettük,az embereknek elegük van az állandó megszorításokból,a bizonytalanságból,a mindennapi élet ellehetetlenüléséből, a jövő kérdéses mivoltából,de ugyanígy elegük van a pártok marakodásából,ígérgetéséből,az értékek pártpolitikai kisajátításából.Tartozzék akármelyik irányzathoz is az egyszerű hétköznapi ember,nem fog azzal kibékülni,hogy míg milliók munkahelyi bizonytalanság mellett keményen robotolva sem tudnak máról-holnapra se eljutni,addig néhányan szinte nem is tudnak mit kezdeni mesés vagyonukkal,kihívóan magas életszínvonalukkal,a fényűző és minduntalan reklámozott luxus életvitelükkel.Az embert ez irritálja,tartozzék ilyen vagy olyan oldalhoz.Ők csak azt látják,hogy a legnagyobb erőfeszítés mellett sincs jövőjük és nyomorognak,míg mások terepjárókon,többszázmilliós járgányokon száguldoznak és emellett még nagy fennen érzékeltetik is,mit jelent nekik a szinte leparasztozott becsületesen dolgozó ember.

Ezt pedig lasan-lassan mindenütt kezdik belátni.A munkásmozgalom különböző irányzatait-sőt,még a radikálisan ellenkezően gondolkodókat is közös nevezőre hozza az,hogy mindenki látja:végre megmozdulnak tömegek a kisemberekért.Nem kell többé azzal foglalkozni,ki az igazi baloldali és ki nem-amely ugyanolyan káros és bizonyításkényszeres pótcselekvés,mint a "Ki a magyarabb?"címet is méltán viselő műsor.Ráadásul mindez rendszerkritikus fellépés.Független attól,ki melyik értékben hisz,egy számít:melósok vagyunk,értük szurkolunk,az ő sikereikért dobog valamennyiünk szíve.Ha ezt megértettük,nem kell bizonygatnunk mély baloldaliságunkat.És nem kell kényszerű taktikai szövetségekbe belemennünk pártok által kisajátított kezdeményezésekbe-gondoljunk például a Fidesz által korábban támogatott megmozdulásokra a kórházprivatizáció vagy a vizitdíj ellen.Talán először a rendszerváltás óta kapunk egy esélyt arra,hogy ne a Fidesz,az MSZP vagy a Jobbik legyenek alternatívák,hanem esetleg egy szakszervezetek kormányozta ország-még ha ez ideiglenes megoldás lenne,akkor is.

Miként lehetséges ez?Több okból is.Egy:a régi alkotmány már nem lesz lassan,az új,hírhedt alkotmány pedig még nincs.Ezzel szemben a szakszervezetek uralta országban lehet egy harmadik alternatíva olyan alkotmány formájában,amely nem a szentkoronatannal meg a magyarságtudattal,hanem a dolgozókkal és az ország egyéb lakosaival foglalkozik.Kettő:ha szervezetten és fegyelmezetten,méltóságteljesen lépnek fel az érdekképviseleti szervek,népszerűségük töretlen maradhat,sőt nőhet is.Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívűl azt sem,hogy áprilisban magyarhon volt a központja az európai szakszervezeti megmozdulásnak.Azaz nem szigeteleődne el hazánk egy esetleges szakszervezeti hatalomátvételt-h úgy tetszik,forradalmat követően sem,valamennyi ágazat képviselteti ugyanis magát külföldön,van külhoni,őket támogató testvérszervezetük is.

Végül nem utolsó szempont az sem,hogy a jelenlegi kormányt külföldön ismerik,és olyannak gondolják,amilyennek.Tudniillik álmunkásbarát honatyáink több ízben is lekezelően,hatalomból intették le azon uniós köröket,akik hazánkat többek között a médiatörvény miatt bírálták.Még a mindenható uniós köröknek sem érdeke az a fehér Magyarország,amely gazdasági hatalmakkal is szembefordul,magasról nagy ívben tesz mindenkire a választás megnyerésére hivatkozva.Akár tetszik,akár nem,Magyarország nem a Trianon előtti hatalom,amely a középkorban még komoly hatalmi tényező tudott lenni.Az istenként viselkedő mentalitás pedig még a legkeményebb neoliberális nemzetközi szervezetekből is ellenérzést vált ki.Attól nem kell talán tartani,hogy magyarhonból Egyiptom lesz,de ha az intgrációs szervezet ellenlépéseket tesz,a másik pofont ismét a dolgozók fogják adni.Magyarul uniós tagság nélkül gazdaságilag vége az országnak-egy elszigetelt ország rövid idő alatt összeomlik.

Mindenesetre a lényeg:tlán össztársadalmi szolidaritás is létrejöhet világnézeti hovatartozástól függetlenül a lakosság körében a szakszervezti demonstrációkkal.Ráadásul az érdekképviselet és a szervezett fellépés miatt arra is van esély,hogy a jelenlegi pártpolitikai alapú rendszerrel szemben szocialista színezetű szakszervezeti jellegű rendszer szülessen meg.És nem utolsósorban:végre maga a nép megmozdult.